Gyorsan mozgó századunkban, amikor az információk egyszerűen elsüllyednek a bőséggel, időnként nagyon nehéz összegyűjteni és rendszerezni őket az ön megértése érdekében. Az információ, gyakran csak elrepül, áthalad, de nem marad meg, elrepül. Az évszázadok mélyéből származó orosz közmondás nagyon tömören leírja a jelenlegi helyzetet. "Az egyik fülbe repült, a másikba repült."
Az ősök ismerete és a modern orosz nyelv
Nagyon gyakran, tudattalanul, az emberek őseik tudásához fordulnak. Gondoskodnak a gyermekek számára a altatódalokról, a közmondások és a mondások kiejtésre kerülnek, a ditties és a mesék nagyon szeretetteljesek. Még az azonnali üzenetküldők és a közösségi hálózatok világában is, amikor egy hangosan beszélt élő szót fokozatosan elhagynak egy rövid levelezés, az emberek továbbra is használják ezeket az élő ősi beszédfordulatokat.
A modern orosz nyelv nagyon különbözik az ősök által beszéltől. Az orosz nyelvet az iskolában és az intézetben tanulják, ebből a komplex tantárgyból vizsgákat tartanak. És ezt a témát nem mindenki kapja meg könnyedén. Az orosz tanulás a külföldiek számára valódi kínzás. De ez a nyelv nagyon érdekes, így egyre több külföldiek veszik igénybe a Puskin által beszélt nyelv fejlesztését. A mindennapi életben használt beszédek gyakran a zsákutcába vezetik a külföldieket. Ez mulatságos. Sok vicc van erről a témáról. Maguk az oroszok ismerik ezt az egyedülálló nyelvet? Az oroszok gondolkodnak-e az ősi szavak valódi jelentésén? A legtöbb soha.
Mit jelent az "esküvő" és a "menyasszony" szó?
Hétvégén, szép időben a legtöbb orosz ember sétálni jár a városok utcáin. Körül villogó autók, szépen és fényesen öltözött emberek, sok kirakat és jelzőtábla. A sétáló emberek ezt esetleg még nem is veszik észre, hétköznapivá válik, és nem vonzza a figyelmet. De egy díszített esküvői autómotor halad el, gratuláló jeleket hall, örömteli energia ömlött át az utcán. És a legtöbb elhaladó embernek meg kell próbálnia belenéznie az első autóba, és megnéznie a menyasszonyot.
Mindenkinek - ez egy szerető, boldog, gyönyörű nő, aki az új élet küszöbén áll. Az egész család boldogsága tőle függ a jövőben. De miért nevezik a menyasszonynak a menyasszonynak? És helyes-e úgy hivatkozni a családi kandalló jövőbeli gyámjára. Fordulnunk kell a szláv ősök ismereteire.
Az ősi szlávok nagyon komolyan vették az esküvőt. Végül is az ősi szláv kódex szerint az esküvő az istenek mennyei cselekedeteként jelenik meg. „Swa” jelentése menny, „Bo” jelentése Istenek, „De” pedig cselekvés. A lány a születésétől kezdve fel volt készülve az esküvőre. Született annak érdekében, hogy a klán őre, anya, felesége legyen. A szláv lánynak nemcsak a mindennapi életet, hanem a női bölcsességet is tanították. Vesta-nak hívták a kiképzett, tisztességes lányt. De akkor kiderül, hogy menyasszony, ez nem egy lány, akit a család ősi hagyományai tanítottak. Manapság ez az. Minden a helyén. Vesta megházasodott.
A "boszorkány", "boszorkány" és "fret" szavak jelentése
Amikor Vesta megházasodott, boszorkánynak hívták. Az ősi szlávok boszorkánya vezető feleség. Ha a vezető feleség szült és tizenhat gyermeket nevelkedett a hagyomány szerint, ő lett a vezető anya. Őseink vezető anyáját boszorkánynak hívták. A boszorkány nem volt a boszorkány az ősi szlávok számára, ahogyan azt a mi korunkban általában hitték. A boszorkány nő volt, akit különösen tiszteltek a családban. Maga a szó önmagáért beszél.
általánosabban Oroszországban a "nő" szót nem használták, helyette "fret" -et mondták. És a kezdőbetűben ez a szó szeretet szeretetként jelenik meg. Természetesen sajnálatos, hogy az ősi hagyományok elvesznek. Az idő kifoghatatlanul halad előre. Minden változik. De az emlékezetnek meg kell maradnia. És mindegyik élőnek meg kell őriznie és átadnia gyermekeinek őseik e nagy emlékezetének szemét.
